Ezeket a dolgokat kellene megfogadnunk mindenképp a házasság előtt!

Gondoltátok volna, hogy pár apró dolog megbeszélése mennyire fontos lehet a nagy nap előtt? Most összeszedtük ezeket!

Ezeket a dolgokat kellene megfogadnunk mindenképp a házasság előtt!

Nemrég kiderült, hogy az eltávolodás a legfőbb oka a válásoknak, a második helyen pedig a viták, azaz a nem megfelelő párkapcsolati kommunikáció áll. Az eltávolodás összetett jelenség, amiben egy rakás tényező közrejátszik, a vitákat pedig legtöbbször az egymás iránti túlzott elvárások szítják. Annak, hogy mindezt megelőzzük, a legjobb módja olyan házassági fogadalmak megfogalmazása, amelyek a hagyományos szertartásokon nem feltétlenül hangzanak el, pedig sokat segítenének azoknak, akik örök hűséget készülnek fogadni egymásnak.

Először is tudomásul kell vennünk, hogy leendő házastársunk távol áll a tökéletestől, és érdemes tudatosítani magunkban mindazokat a helyzeteket is, amelyekben irritálónak, bonyolultnak, irracionálisnak, vagy olyannak látjuk a partnerünket, mint aki képtelen megérteni minket. Ugyanakkor fontos, hogy belássuk, ezek a hibák minden esetben elkerülhetetlenek, ezért nincs értelme olyan álmokat dédelgetni, hogy egy másik teremtménnyel biztosan ideális lenne az élet. Mi sem vagyunk tökéletesek, senki nem az.

Az egyetlen út tehát a jó házassághoz az, ha felismerjük, hogy csak “elég jó” házasságok léteznek, tökéletesek nem. Nem nehéz kiszúrni, ha valaki fülig szerelmes a párjába, hiszen egyrészt mindennemű kritikát mellőzve tekint rá, másrészt szokatlan módon támogatja és mélyen megérti a másikat. Ez az a kezdeti szakasz, amikor még annyira egy rugóra jár két ember agya, hogy nem kell elmagyarázniuk a másiknak, miért találnak egy poént olyan viccesnek; ugyanazokat az embereket utálják; és mindketten benne vannak egy új szexuális forgatókönyv tesztelésében. A kezdeti idill azonban nem tart örökké, ezért fel kell készülni azokra a helyzetekre is, amikor nem lesz ilyen nagy az egyetértés. Senki nem képes teljes mértékben megérteni egy másik embert, így együttérezni sem tudunk valakivel száz százalékosan, akármennyire is szeretnénk.

Amikor megszületünk, azt tanuljuk meg, hogy mások hogyan szeretnek minket, hogyan gondoskodnak rólunk. Felnőttként aztán ösztönösen keressük az olyan helyzeteket, amelyekben újra átélhetjük ezt az önzetlen törődést és kényeztetést. Elménk egy titkos szegletében arról ábrándozunk, hogy valaki megérti minden szükségletünket, megad nekünk bármit, amire vágyunk, végtelenül türelmes velünk, és mindent jobbá tesz nekünk - vagyis azt várjuk, hogy úgy bánjon velünk a partnerünk, ahogy egy csecsemővel törődik a gondozója. Ezek az elvárások azonban katasztrófához vezethetnek.

A romantikus ember ösztönösen az érzelmekre alapozza a házasságot, csakhogy az, amire a házasulandó felek készülnek, sokkal inkább egy kisvállalkozás működéséhez hasonlít. A hatékonysághoz - és a békesség fenntartásához - össze kell írni a napi, heti és havi teendők listáját, takarítani, sofőrködni, főzni, szerelni, költségvetést készíteni és folyamatosan egyeztetni kell. Egyik tevékenység sem hangzik valami bájosan, igaz? Pedig az együttműködés és a kompromisszumkészség is a hosszú távú, sikeres párkapcsolatok alapköve.

Amikor jó a szex, a párkapcsolatunkkal is elégedettebbek vagyunk. Meg a partnerünkkel. Meg magunkkal. Meg a világgal. Egy-két évig a szerelem és a szex valóban összhangban lehet, ám egy párkapcsolatban az érzelmek minőségükben és intenzitásukban is dinamikusan változnak, ráadásul egy-egy újabb élethelyzet újabb kihívásokat, természetes kríziseket hoz, amiken keresztül kell jutni ahhoz, hogy a kapcsolat fejlődjön, a benne élők lelkileg gazdagodjanak. A krízisek pedig a kapcsolat egészét, így a szexuális életet, a vágyat is érintik.

Az úgynevezett “nagy ő” tehát akkor lesz tényleg “az igazi”, ha képes tolerálni a különbözőségeket, illetve ha beismeri, hogy a kompatibilitásnak nem a párkapcsolat feltételének, hanem a céljának kellene lennie.

Lehet, hogy ezek a fogadalmak nem olyan rózsaszínűek, mint a hagyományosak, de ettől még nem házasságellenesek, sőt: arra próbálnak rávezetni, hogy aki hosszú távon is jól működő kapcsolatban szeretne élni, annak érdemes felkészülni a házassággal járó kisebb-nagyobb kihívásokra.

Egy párkapcsolat soha nincs kész, soha nem nyeri el végső formáját. A jó párkapcsolat egy út, amit önálló lényként, de a társunkkal közösen, egymásra figyelve járunk. A pszichológiai kutatások szerint ez a cél és ez a feladat.